„A Glaukóma gyakori eszköze, hogy egy élettörténeti részletet több egymást követő vers is körbejár, az élethelyzetek különböző szemszögekből történő megközelítése azonban ellentétes hatású: ahelyett, hogy az érzések, benyomások beható ismertetésével közelebb vinne az ábrázolt személyhez, inkább eltávolít minket, és a válságpoétikákhoz hasonlóan magára az érzékelésre, annak megragadhatóságára, kifejezésének esztétikai problémáira irányítja figyelmünket. A kötet alapegysége így nem a vers, sokkal inkább a ciklus, vagy maga a könyvegész, az összeálló és egyben szét is hulló élet-történet, amely a Glaukóma műfaji behatárolhatóságát nehezíti meg, hiszen az verses monológokból összeálló regényként is olvasható. Egy lineáris cselekményvezetéssel elmesélt élet regényeként, amely történetszerűségének háttérbe szorítása ellenére is a teljeségre törekszik: a születéstől egészen a halál pillanatáig (öngyilkosság) követi nyomon hősét.” – Szalay Dávid „hang a hályog túloldalán” című kritikája teljes terjedelmében az Alföld legfrissebb, 2013/06-os számában olvasható.
„Áfra János a Glaukómában két módját is megmutatja az emblémavers 21. századi felhasználási lehetőségének: egyrészt úgy, hogy a szereplők virtuális, pusztán nyelvileg felépített látványához szólnak az egyes versek, másrészt a fejezetcímek melletti arcokkal együtt olvasva a verseket a kötet egyik fő problémája rajzolódik ki, vagyis az, hogy te vajon több vagy-e a látványodnál, s a látványod vajon több-e, mint az én szervi, idegi, agyi tevékenységem, amilyen a hozzád – mint másikhoz – férő nyelv is?” – Braun Barna Glaukóma herceg emblémás könyve című kritikája teljes terjedelmében a Műút friss, 2013/039-es számában olvasható.
Műút, 2013/039